2015. február 14., szombat

8.rész


"Csak a nyugalom fontos most"


Louis Tomlinson
London 2014.06.16.


  - Már azt hittük, hogy elfelejtetted, hogy ma hová kell mennünk. - sóhajt fel Liam, mikor belépek a nappaliba. 
  - Hol voltál egész nap? - jelenik meg hírtelen Harry. - Hívtalak, de nem vetted fel, aggódtam. - teszi hozzá.
  - Nem felejtettem el Liam. - szólalok meg, majd nézek Hazzra, aki még mindig a válaszomat várja. - Tudom, hogy hívtál, de egyedül akartam lenni. - mondom bocsánatkérően. - Legközelebb felveszem, ha ez megnyugtat.
  - Kösz. - morogja, majd sarkon fordul és felrohan a lépcsőn.
  Tudom, hogy nem volt szép dolog, hogy csak így leléptem, minden szó nélkül. Azok után, amit tegnap mondtam Harrynek, biztosan a legrosszabbra gondolt. Örülök, hogy aggódik értem, de ha felvettem volna akkor biztosan kiszedte volna belőlem, hogy hol vagyok és még nem szeretném neki sem elmondani. 
  Még mindig a tegnap este jár a fejemben. Mi lett volna, ha nem érek oda időben, bár így sem tudhatom, hogy mi történt pontosan mivel Pam nem beszélt róla. Eszem ágába sincs erőltetni, de ha bántotta az a mocsok én esküszöm, hogy megölöm. Amikor a saját szemeddel látod, hogy mivel vádolnak téged az teljesen megrémiszt. De most már biztos vagyok benne, hogy én képtelen lennék ilyet tenni. Én nem tudnék egy lányt erőszakkal arra kényszeríteni, hogy velem legyen, ha ő nem akarja így.
  Pamet látva azt éreztem, hogy meg kell őt védenem, mindentől. Láttam a szemében a rettegést, miután leszedtem róla azt a barmot, de közben a biztonságot is felfedeztem mikor meglátott és hozzám bújt. Ahhoz képest, hogy aznap reggel, hogy kiabáltam vele, mégis biztonságban érezte magam a karjaim között. Amit nagyon furcsálltam, hogy olyan simán beengedett magához. Azt hittem, hogy azok után ami vele történt és amit rólam mondott neki az az idióta, nem is enged az ajtaja közelébe, de tévedtem. Talán azért engedett be, mert félt, de ki ne tette volna ezt a helyében? Miután kicsit lenyugodott, tudtam, hogy el kell mennem, bár láttam rajta, hogy hiába engedett utamra, nem szeretne egyedül maradni. Tudtam, éreztem, hogy maradnom kellett volna, de mégsem tettem. Nem akartam magam ráerőszakolni...
  Miután énekléssel sikerült elaltatnom őt, én nem tudtam álomba merülni. Attól tartottam, hogy nincs magában biztonságban, hogy ott kellett volna maradjak vele, legalább ma este, hiszen az is lehet, hogy visszajön... Ám sikeresen kivártam a reggelt és felhívtam őt. Én magam sem értem, hogy miért aggódok ennyire érte. Talán azért mert húgaim vannak és nem szeretném, ha bármelyiküknek is ilyesmin kellene keresztül mennie. Talán őt is egy olyan személynek tartok, akit mindennél jobban megszeretnék védeni, a tegnapi után biztosan. Furcsálltam, hogy olyan hamar belement a találkozóba. Azt hittem, hogy elküld vagy kitalál valamit, de gondolom nem akart magába lenni... és rajtam kívül senki sem tudta, hogy mi történt vele... Csodás volt az a pár óra amit együtt töltöttünk, de mikor eljött a búcsú ideje...
  - Louis, nem mész készülni? - zökkent ki a gondolataim közül Zayn hangja.
  - De. - rázom meg a fejem. - Csak előtte még beszélek Harryvel. - indultam el a lépcsők felé. Megálltam a szobája előtt és bekopogtattam. - Hazz, bemehetek? 
  Szinte éreztem, hogy nem fog válaszolni. Most elképzelem magam előtt, ahogy az ágyon ül és duzzog. Mivel nem válaszolt, így beengedtem én magam. Nem tévedtem sokat, ugyanis az ágyon volt, csak feküdt, miközben az egyik karjával eltakarta a szemeit.
  - Bejöhetek? - kérdek rá újból.
  - Már megtettem, nem igaz? - morogta. Sóhajtva csuktam be az ajtaját, majd indultam el felé. - Mit akarsz?
  - Nézd sajnálom, hogy nem vettem fel, többet nem teszek ilyet. - ülök le az ágya végé. Nagy nehezen ő is felül, majd rám néz várva a folytatást. - Tudom, hogy a tegnapi után nem volt szép, de egyedüllétre volt szükségem. - hazudom.
  - Azt hittem kinyírtad magad. - sóhajtja. - Tudod nem kicsit ijesztettél meg, amikor erről beszéltél tegnap. Azt hittem, azért nem veszed fel, mert valami hülyeséget csináltál, te idióta! - vág hozzám egy párnát.
  - Hé! - védem ki az ütést. - Nem gondoltam volna, hogy ennyire aggódni fogsz miattam. - mosolygok rá halványan.
  - Márpedig én igenis aggódom a haveromért. - vágja rá. - Még akkor is, ha hazudik nekem. - teszi hozzá, mire én döbbenten nézek rá. Honnan tudja, hogy nem mondok igazat? - Szóval?
  - Jó, oké. - sóhajtom. - Tényleg nem egyedül voltam, hanem egy lánnyal, de erről nem szeretnék még többet mondani. 

***

  Tudtam, hogy Harry nem fog megelégedni ennyivel és egy idő után úgyis faggatózni kezd majd, de az nem ma lesz, hiszen mindjárt indulunk. Semmi kedvem ehhez, ismét. Nem akarok hülye kérdésekre válaszolni, nem akarom, hogy olyat feltételezzenek rólam, ami egyáltalán nem igaz. Előre leperegnek bennem a feltett kérdések. Már anélkül is tudom, hogy mi lesz, hogy megtörténne. De valahogy sikerül majd túlélnem.
  - Louis, figyelsz te egyáltalán rám? - csattan fel Paul. - Örülnék ha két lábon járnál a Földön.
  - Mi van? - fordulok felé.
  - Na pontosan ez az, aminek nagyon örülnék, ha nem tennéd meg élő adásban Louis. - néz a szemembe. - Tudom, hogy nem könnyű, amin most keresztül mész, de attól nem lesz jobb, ha mindenkivel veszekszel! Légy kedves, próbálj meg nyugodt maradni.
  - Mert az olyan könnyű, ha éppen azzal vádolnak, hogy megerőszakoltál egy lányt. - vágom hozzá. - Gondold kicsit a helyembe magad Paul és mindjárt rájönnél, hogy nem olyan egyszerű.
  - Ahh! Én csak azt mondom, hogy maradj nyugodt. Ezzel csak neked akarok jót. Ha azt látják, hogy ideges vagy és őrjöngsz akkor nem lesznek biztosak az ártatlanságodban nekem elhiheted, de ha nyugodtan kezeled a helyezettet akkor talán majd sikerülni fog.
  Kisebb veszekedésünk után végre mehettem a többiek után. Tudom, hogy nekem akar jót, amiért hálás is vagyok, de nem könnyű nyugodtnak maradni mikor valaki olyat állít, amit még ő maga sem tud biztosra...
  Az interjú előtt még énekelni is fogunk egy számot, ami nem lesz más, mint a half a heart. Szerelmes, lassú szám, amit nekem most egyáltalán nem esik nehezemre előadni. Azok után, ami köztem és El között történt, meg még az a sok minden, teljesen padlóra kerültem. Sokkal érzelmesebb vagyok, mint valaha is voltam. Igaz hamarabb is kiborulok, de remélhetőleg hamar lezáródik ez az egész és végre nyugodt lehetek ismét.
  A közönség őrjöng, amint megpillantanak minket, de most valahogy úgy érzem, hogy ez nem nekem szól, hanem a többieknek. Fáj, ezt egyáltalán nem félek bevallani, de megértem őket. Valószínűleg nekem is kéne pár nap, mire eltudnám dönteni kinek is higgyek. De a remény hal meg utoljára, egyszer majd minden olyan lesz, mint régen. Nem fogok gyilkos vagy szégyenkező pillantásokat kapni, esetleg csak azért, mert annyira leittam magam, de nem olyanért, amit el sem követtem.
  Amint felcsengtek az első akkordok, a közönség elhallgatott. Liam megszólalt, miközben mi a sorunkra vártunk. Ezt a dalt, igazság szerint szinte ő maga írta, mi is besegítettünk neki, de akkor szakított Daniellel. Valamiért úgy érezzük a mai napig is a srácokkal, hogy kicsit róla is szól, bár megkérdezni még sosem mertük, hogy így van-e. Szerintem ez nem a mi dolgunk. Ha szomorú vagy akkor könnyű dalokat írni, hiszen olyankor beleöntöd a szíved egy részét is, amitől mindenkiben érzéseket kelttel fel. Az én részem, egyenesen a kamerába énekeltem. Nem mertem a közönség soraiba nézni, attól tartottam, hogy ismét olyan pillantásokat csípek el, amiket most nem kéne. Amint Harry utolsó mondata is elhangzott, a nézők ujjongva visítoztak. Integettünk nekik, én is ezt tettem bár tudtam, hogy rám most nem nagyon figyelnek, de nem akarok bunkó lenni.
  - Köszöntsük még egy hatalmas tapssal a One Direction-t! - szólalt meg Carrie a műsorvezető. Mosolyogva közelítettük meg a számunkra kinevezett helyünket. Már hozzászoktunk, hogy egy kanapén kell osztoznunk, kicsit szűkösen, de mindig megoldjuk, hogy mindünk elférjen. Az én helyem Harry és Zayn között volt, mint általában mindig. - Srácok örülök, hogy elfogadtátok a meghívást és az elkövetkezendő háromnegyed órát velünk fogjátok tölteni. - mosolyog ránk.
  - Mi örülünk, hogy itt lehetünk Carrie. - szólal meg Liam. - Mindig örömünkre szolgál veled beszélni.
  - Hát akkor csapjunk is bele. - kulcsolja össze a kezeit az ölében. - Ha jól tudom akkor most egy kisebb szünetet tartotok, mármint a turnékkal.
  - Igen, jól tudod. - sóhajt fel Zayn. - Kicsit kimerültünk a legutóbbin, így úgy döntöttünk, hogy most nem lesz olyan hosszú az idei turnénk. Természetesen nem kell elszomorodni Directionerek, mert ígérjük, hogy egyszer azokhoz is ellátogatunk, akikhez most nem lesz időnk. Augusztus végétől december elejéig fog tartani a kisebb európai turnénk.
  - Így van. - vágja rá Liam. - Az idei kisebb lesz, de az is lehet, hogy jövőre kárpótolunk titeket szóval senki se aggódjon.
  - Persze ez nem azt jelenti, hogy most semmit sem csinálunk. - szólalok meg. - Londonban vállalunk koncerteket, meg olyan gyerekeket látogatunk meg, akiknek nincs lehetőségük eljönni az egyik koncertünk, mert komoly egészségügyi problémáik vannak. - mosolyodok el halványan. - Meg persze már új albumon is dolgozunk, amit most szeretnénk csak mi magunk írni.
  - Tehát ez azt jelenti, hogy még ebben az évben megfog jelenni a következő albumotok? - kíváncsiskodik.
  - Sajnos nem. - szomorodik el Niall. - De 2015 elején már biztosan kapható lesz a boltokban.
  A következő néhány kérdés Zaynnek és Liamnek szólt a barátnőikkel kapcsolatban. Természetesen mindketten nagyon jól megvannak. Zayn és Perrie élik a jegyes életüket, Liam és Sophia pedig boldogabb mint valaha. Mindketten nagyon szerencsések, hogy ilyen jó szerelmi életük van. Nem mintha én panaszkodhattam volna eddig, de most már nem igazán vagyunk a toppon.
  - Harry - irányítja neki a kérdést - jól tudom, hogy mostanában Paige Reiflerel találkozgatsz? - teszi fel a nagy kérdést. Harry kicsit mocorogni kezd ültében. Sosem szeretett ilyen témákról beszélgetni, de pontosan tudta, hogy felteszik majd neki.
  - Igen mostanában találkozgatunk, de csak barátok vagyunk. - mosolyog zavartan.
  - Biztos, hogy csak barátok vagytok? - kérdezi vigyorogva, mire Harry zavartan bólint. Mind tudjuk, hogy ez nem igaz, de azt is, hogy nem szeretnék nyilvánosságra hozni.
  - Ezt tanúsíthatom. - vágok közbe, mert úgy érzem, hogy ki kell mentesem a seggét. - Ha randi lenne, akkor mi miért lennénk ott a srácokkal, mikor találkoznak, ugye srácok? - fordulok feléjük.
  - Igen, ez így van. - bólint rá Liam. - Paige és Harry csak barátok, bár azt elmondhatjuk, hogy nagyon kedves és barátságos lány.
  Miután Niallt is kifaggatta a lányokról, tudtam, hogy most én jövök. Azzal bíztattam magam, hogy minden rendben lesz, hogy nem fogok kiborulni. Ki kell bírnom. Így is elég nagy szarban vagyok nem kell még ennél is nagyobb.
  - Louis, jól hallottam, hogy Eleanoral külön váltak az útjaitok? - kérdezi szomorúan.
  - Igen sajnos most, szünetet tartunk, de ez még semmit sem jelent. - vallom be. - Elég sok minden történt az elmúlt pár napban, ami egyikünknek sem könnyű, így megállapodtunk, hogy szünetelünk. - hazudom. Hiszen ez nem megállapodás volt, hanem kijelentés.
  - Sajnálom, ami köztetek történt, igazán szép pár voltatok. - mosolyog, mire én aprót biccentek. - Nem szeretnék érzéketlen lenni, de feltehetek néhány kérdést arról amivel vádolnak téged? - sóhajtva rábólintok. - Mindenkit nagyon megdöbbentett a hír, mikor azt olvastuk, hogy megerőszakoltál egy lányt. Tudom, hogy ez csak feltételezés, de mit gondolsz róla?
  - Őszintén, már nagyon elegem van ebből a kérdésből, de most válaszolok rá először élőben, így remélhetőleg többször nem kell majd. - mondom nyugodtan. - Lehet, hogy kicsit ciki ezt bevallani, de elszállt velem a ló azon az estén, nem igazán emlékszem a történtekre, csak azt tudom, hogy táncoltunk, de az utána ivott italok miatt már nem rémlik a többi. Én nem tudnám magamról elképzelni, hogy ilyet tennék egy lánnyal. - vonom meg a vállam. - Nem tudom, hogy mi történt, de remélem minnél hamarabb fény derül az igazságra.
  - Nagyon sajnálom. - néz rám szomorúan. - De reméljük minden rendbe jön és kiderül, hogy az egész csak hazugság. - bólintok. - Tegnap kaptunk egy titkos üzenetet, amiben azt írták rólad, hogy megmentetted egy lány életét. - nagyra nyílt szemekkel nézek rá. Ezt mégis honnan tudja. Te jó Isten! Ugye nem fogom meghallani a nevét, nagyon nem akarom őt bajba keverni, anélkül is van neki elég. - Ezen a képen te vagy, miközben az ismeretlen lány hozod ki egy sikátorból a karjaid között. - mutat az oldalunkon lévő tv-re. - Mi történt?
  - Éppen hazafelé tartottam. - nyelek egyet. - Amikor egy sikítást hallottam, természetesen odarohantam, majd észrevettem, amint megpróbálják kirabolni szegényt. - mondom az első ötletet, ami eszembe jut. Minden fiú engem néz, Harry talán még azt is észrevette, hogy hazudok, sőt biztosan. - Leszedtem róla a részeg embert, majd hazavittem. Kicsit megrémült, de jól van.
  - Ez bátor tett volt, Louis. - mosolyog rám Carrie. - Sajnos a mai műsorunkba csak ennyi fért bele. Köszönjük a srácoknak, hogy itt voltak és válaszoltak néhány kérdésünkre. Louis remélem minél hamarabb megoldódik ez az ügy és mikor legközelebb itt lesztek már vidámabb beszélgetésbe is kezdhetek veled.
  - Mi is ezt reméljük. - vágom rá.

***

  Amint lejöttünk a színpadról millió kérdést tettek nekem fel. Először a srácok, majd Paul. Már anélkül is elég ideges vagyok, nemhogy az ő kérdéseikre is válaszolgassak. Lekoptattam őket. Harrynek azt mondtam, hogy neki majd elmesélem, de most muszáj egyedül lennem. Természetesen nem tetszett neki, de megértette. Nem hiszem el, hogy ebbe Pamet is belekevertem. De mégis ki láthatta meg? És az a valaki miért nem segített neki? Hacsak nem az a barom volt, aki kitervelte ezt az egészet. Az utam a legközelebbi bárba vezetett, ahol jó pár pohárkával ittam. Nem elég, hogy Pam közli velem, hogy nem lehet a barátom, mert híres vagyok, pedig én mindennél jobban szeretnék a barátja lenni. Még ott az interjú is, amin ismét válaszolnom arra a hülye kérdésre, majd majdnem arra is, hogy megmentettem egy lányt a megerőszakolástól. Soha jobb napot nem kívánhatnék magamnak.
  Imbolyogva lépek ki az utcára. Fogalmam sincs, hogy fogok hazamenni, sőt azt sem tudom, hogy hol vagyok. A lábaim magánútra keltek, de majdcsak kikötök valahol...


Sziasztok! Gondolom nem erre a folytatásra számítottatok, de én úgy gondoltam, hogy hagyom egy kicsit még várjátok a folytatást. A következő részben, viszont már kiderül, hogy ki a látogató. Remélem azért ez a rész is tetszeni fog nektek. Köszönöm a bíztatásokat és az olvasókat! Nem emlékszem, hogy ide kitettem volna, de van egy új blogom, ami Harrys, ha van kedvetek akkor nézzetek be oda is. Jó olvasást!
Várom a véleményeiteket!

3 megjegyzés:

  1. Hat tenyleg nem erre a folytatasra szamitottam, viszont jo volt most Louis erzeseibe "belekukkantani". Legalabb megtudtunk egy nagyon fontos informaciot. De ki fenykepezett? Aki fenykepezett miert nem segített Pam-nak?
    Egyre tobb, es tobb kerdes gyulemlett fel. Remelem minnel elobb valaszt kapunk rajuk.
    Olel, Viki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ígérem, hogy lassan tisztulni fognak a dolgok, de addig még várni kell kicsit :D

      Törlés
  2. Szia!
    Iszonyú jó ez a story!!!
    Igaz, még csak most találtam rá, de imádom!!!
    Louis annyira cuki!! *-*
    Már több blogodat is olvastam és olvasom is.
    Szuper író vagy!!!
    Encsi <3

    VálaszTörlés